Sümeg
A Bakony délnyugati csücskén, a Keszthelyi-hegységet a Kisalfölddel és a Tapolcai-medencével összekapcsoló völgyben fekszik Sümeg. A várost könnyen meg lehet közelíteni úgy a Balaton északi partjáról, mint Zalaegerszeg, Győr, Veszprém irányából.
Országosan ismert várát a tatárjárást követően IV. Béla király kezdte el építtetni, amelyet a következő évszázadokban a veszprémi püspökök egészítették ki. Az egykor 1100 méter hosszú, bástyákkal megerősített kőfalak egy része ma is látható. E falakon belül, a XVIII. század folyamán épült ki az ún. nemesi belváros. Keleti határát a Várhegy meredek oldala zárja. Központjában az 1649 után épített és 1724-1733 között jelentősen kibővített ferences templom és kolostor, valamint az 1748-1753 között Padányi Bíró Márton veszprémi püspöki palota épületei állnak. Ezt övezi félkör formájában a belváros, mindössze két kis utcából és három térből álló területe. Itt áll Kisfaludy Sándor (1772-1844) költő szülőháza, amely ma a Városi Múzeumnak ad otthont. A belvárostól nyugatra, a középkori alapokon fejlődő ún. TizenháromVáros városrészben áll a Padányi püskök által 1756 és 1759 között építtetett és az osztrák származású Franz Anton Maulbertsch freskóival díszített plébániatemplom, a hazai barokk művészet egyik legismertebb alkotása.
Sümeg festői pontján találjuk a város temetőjét. Az 1816-ban épült temetőkápolna körül késő barokk, empire, copf és klasszicista síremlékek sora őrzi a Kisfaludyak, Darnayak, Eitnerek, Ramasetterek, Bogyaikak, Csehek stb. nemesek, mesteremberek és egyszerű polgárok emlékét.
