A falu mai neve egykori birtokosának a fehérvári káptalannak emlékét őrzi.

A település Árpád-kori eredetű, számos tárgyi emlék bizonyítja e vidék lakottságát a kora vaskortól a római korig.
Káptalanfa a Kígyós patak termékeny, erdőktől ölelt völgyébe települt. Jelentőségét növelte, hogy a történelmi Zala vármegye határtelepülése volt és itt haladt a Zágráb-Körmendi posta- és kereskedő út, amely időnként hadak országútjává is vált.

A falut 1473 -ban Mátyás király -hadi érdemeiért- Enyingi Török Ambrusnak és feleségének Devecseri Csoron Katalinnak adományozta. A település a XVII. század elején az Esterházy családra szállt, akik devecseri uradalmukkal birtokolták három évszázadon keresztül.

Az 1848-as forradalom idején a káptalanfai honvédek Kisfaludy Móric nemzetőr százados oldalán részt vettek a pákozdi csatában. Neveiket a temető 1848-as kereszt emléktábláján olvashatjuk.

A település látványosságai:

1746-ban épült, jelenleg műemlékvédelem alatt álló Római Katolikus Templom, melyet a szeplőtelen fogantatás tiszteletére szenteltek.

A Szent János híd a falu legrégebbi építészeti emléke. A híd 1794-ben épült.

A természetet kedvelők számára kiváló pihenési, (vadászati horgászati) lehetőséget nyújt a településhez tartozó Sárosfő-pusztán lévő Vadászház és halastavak.