Csabrendek
Csabrendek a Bakony utolsó nyúlványán a 374 méter magas Csúcsos-hegy lábánál fekszik. A nagy kiterjedésű községet az „Öreg-hegy” mint egy ölelő kar tavasszal virágzó pompájával, ősszel ezerszínű szépségével fogja körül. Az örökké zöldben ékeskedő fenyvesei pedig egész évben melegséggel töltik el a vidéken élők szívét.
Csabrendek ősi település, már a kőkorszakban is éltek emberek a Csúcshegy lejtőjén, amikor a mélyebben fekvő részeket még tenger borította. A község neve Rendek, vagy ahogy eredetileg ejtették Rennek, Rednek szintén szláv eredetű. Jelentése: vörös érc (a bauxittól vörösre festett földre utal).
A honfoglaló magyarok közül a Káli nemzetség Bulcsu törzse szállta meg a vidéket. A mai Csabrendek három faluból alakult ki: Rendek, Al-Csab és Fel-Csab vagy Szentistváncsab. A török megszállást követően a három falu népe Csabrendek néven alapított új községet. Az észak-magyarországi tót, cseh, lengyel és morva telepesekkel népesített falu lakosainak nagy része mezőgazdasággal és állattenyésztéssel foglalkozott.
Gazdag kastélyépítészete a barokk kor eredménye, amikor a sümegi püspöki udvar környezetébe került nemesség itt igyekezet a maga és családja számára birtokot szerezni. A Bogyayak, Barczák, Oszterhuberek, Feketék, Hátzkyak barokk kori kastélyai, illetve kúriái műemlékvédelem alatt állnak. A késői barokk Fekete-kastély 1790 körül épült, majd 1816-ban klasszicista stílusban átalakították. A kastély tulajdonosa Fekete János volt, aki a magyar felvilágosult irodalom kiemelkedő alakja.
A települést 1870-80-as években a Bakony utolsó nagy legendás betyárvezérének, Savanyú Jóskának látogatása tette nevezetessé. A település ma közigazgatási központ.
